Mi számít mozgásfejlődési zavarnak? Óvodáskorban két gyakori mozgásfejlődési zavar figyelhető meg. Egyik a túlmozgékonyság (hipermobilitás), a másik pedig a mozgásgátoltság.
A hipermobilitást mutató gyermek gyorsan mozog, sőt kapkod. Mozdulatai olykor céltalanok, kézügyessége is fejletlen, melyhez gyakran kapcsolódik beszédfejletlenség. A mellőzött, elhanyagolt gyerekeknél gyakori megnyilvánulási formák ezek. Mozgásgátoltság esetében éppen a fordítottjáról van szó, de a kiváltó okok hasonlóak.
A mozgáskoordinációs zavarokkal foglalkozni kell. A megfelelő mozgáskoordináció ún. alapozó mozgásterápiával érhető el. A koordináció során a mozdulatokat úgy rendezik össze, hogy a gyermek részéről megfelelő válaszként szolgáljanak a különböző ingerekre.
Ha az alapvető mozgáskészségek hiányoznak, a gyermek nem mozog eleget, könnyen kialakulnak a koordinációs zavarok. A mozgáskoordinációs zavarral küzdő gyermek nagyobb mozgásai is koordinálatlanok, így a finommozgásokat nagyon nehéz megoldania. Ha hirtelen nyúlik meg egy csemete, az szintén okozhat mozgászavart, de csak átmenetileg.
Negatív emberi kapcsolatai miatt a kisgyermek nem mer környezete felé nyitni és a mozgásos megismerési folyamatai is gátlások közé szorulnak, mozgásfejlődése pedig szinte leáll. A mozgáskoordinációs zavarok mögött az észlelés zavarai állnak, a gyermek nem megfelelően dolgozza fel a környezetből érkező ingereket, nem működnek jól az érzékszervi asszociációi.
A kondicionális képességeket (erő, gyorsaság és állóképesség) a koordinációs képességek (gyorsasági koordináció, ritmusérzék egyensúlyozás, térbeli tájékozódás, mozgásérzékelés) felhasználásával a mozgáskoordináció folyamatán keresztül építjük be a mozgásszerkezetbe és hozzuk létre az adott mozgást. A koordinációs képességek idegrendszeri hátterű képességek, melyek 10-13 éves korig nagyon jól fejleszthetők, itt dől el a gyermek ügyessége. A koordinációs képességek fejlesztésének céljai és feladatai az alapvető mozgástanulás. A koordináció fejlesztése sokrétű mozgásgyakorlással történik, az egyre összetettebb és bonyolultabb mozgások tanítása, a szokatlan kiinduló helyzetek, a gyakorlatok tükörképszerű végrehajtása, a változó játékszerek alkalmazása, a megszokott iram változtatása hatékonyan használható fel a fejlesztésében.
A képesség feldolgozása a mozgásos tevékenység aspektusából történik, így a továbbiakban a„mozgáskoordináció” helyett csak a „koordináció” kifejezést használjuk. A koordinációs képességek alatt a teljesítmény olyan feltételrendszerét értjük, melynek segítségével megvalósul a mozgástevékenység idegrendszeri szabályozása. Az emberi cselekvésekre általában, a sportmozgásokra különösen jellemző, mondhatni döntőteljesítményfeltétel a mozgásalkalmazkodás, az a tulajdonság, amellyel cselekvéseinket, mozgásainkat alakítjuk, átalakítjuk a folyton változó, előre nem tervezhető helyzetekben, küzdelmekben. A mozgástanulás lényegében nem más, mint a környezeti körülmények hatására létrejövőviselkedésváltozás (cselekvés), amely gyakorlás révén az egyéni tapasztalás hatására jön létre.Pontosabban a motoros tanulás olyan tevékenység, ahol a cselekvések, cselekvéssorokelsajátításával új mozgásismerethez „mozgáskészség” jutunk el, illetve a korábban szerzettmozgásismeretünket (magatartásformát) magasabb színvonalra emeljük. Mindez a cselekvés és a megismerés kölcsönhatásaként jön létre, amely olyan elemeket tartalmaz, mint mozgáskészségek kialakítása, finomítása, megszilárdítása, alkalmazása és megtartása. Az eredményes mozgástanulás kulcsát pedig az adott, specifikus mozgáskészség megfelelőszámú ismétlése során nyert visszajelentések és korrekciós utasítások képezik.
– Gyorsasági koordináció: időkényszer alatti cselekvés végrehajtást, nagy sebesség mellet tökéletes mozgásvégrehajtást jelent. A gyorsasági koordinációt fejleszthetjük például különböző sebességű futásokkal. Szenzitív időszaka 6-9 év között.
– Egyensúlyozás jól fejleszthető. Kiváló feladat a padon való járás, vagy futás, a különböző ugrálások fordulatokkal stb. Szenzitív időszaka 9-12 év között.
– Térbeli tájékozódás: a tárgyak, testek mozgásának érzékelése, illetve a saját test, testrészek térben történő érzékelése. A térbeli tájékozódást fejlesztik a különböző fogójátékok, de a célba dobás és célba ugró játékok is. Szenzitív időszaka 10-13 év között.
– Kinesztézis (mozgásérzékelés): izomfeszülések és izomlazulások, erőkifejtések. Fejlesztő hatású a célba dobás különböző súlyú labdákkal eltérő távolságra, illetve az iramváltásos futás. Szenzitív időszaka 6-9 év között.
– Reakció-reagálás: fejleszthető fogójátékokkal és különböző jelekre történő különféle feladatok végrehajtásával, például tapsra futás, sípszóra leguggolás. Szenzitív időszaka 8-11 év között.
– Ritmus: fejleszthető szökdelésekkel meghatározott ritmusban és ritmusváltással, illetve futással különböző távolságra elhelyezett alacsony akadályok felett. Szenzitív időszaka 8-11 év között.
– Mozgásszabályozás (alkalmazás – átállítás), vagyis az elindított mozgás, mozgás közbeni megváltoztatása. Ennek fejlesztése történhet labdajátékokkal, illetve síkon és akadályokon történő átfutás váltogatással.